Epizód három.

Velünk úgyse

14 ember ülte körül a hosszú asztalt. Két-két oldalán 6 szék, valamint az asztal végénél 1-1. A barátok természetesen egymás mellé ültek. Mikor Mabel lehuppant Matt mellé, észrevette, a srác hajából víz csepeg le az asztallapra.

- Lezuhanyoztál? - kérdezte kíváncsian.

 - Akár azt is mondhatnánk, de nem. Képzeld, beleestünk Trinával a tengerbe!

 - Nagyszerű - válaszolta minél flegmábban Mabel, de közben femerült benne, miként is történhetett az eset, de azt olvasta egy könyvben, hogy ha fel akarjuk kelteni egy fiú érdeklődését, közömbösséget kell színlelnünk. Most ezt a taktikát követte. De be kellett látnia, Mattnél valahogy nem jönnek össze ezek a  nőies trükkök. Még a sok finom kaja sem vidította fel. Kagylóleves volt, amiből nem mindenki evett. Frank váltig állította, hogy vegetáriánus, semmit nem eszik, ami valaha élt. Még kagylót sem, habár a kagylók nem folytatnak épp aktív és látható életmódot.

Mások alapból utálták a kagylót, Lacey a villájával turkálta a meszeshéjút. A második fogás, vagyis a főétel már sokkal sikeresebb volt.  Francia salátát adtak, a sült hús pedig vízityúk volt és kacsa, benne isteni töltelékkel. A húst körülvették ananászfalatok. Mindenkinek jutott egy-egy kókusz, benne szívószállal. 

Mindenki evett, valamit biztosan, ha Frank sültet nem is. Desszertnek egzotikus, trópusi gyümölcsök voltak, ami mindenkinek ízlett, habár sokan azt sem tudták, miből áll maga a saláta. 

- Mondtam már, mennyire imádok enni? - jelentette ki Matt, aki sportoló révén tényleg sokat evett. Mabel hümmögött, majd felé hajított néhány ananászkockát. A srác elfordította tekintetét, de látta, hogy Trina kárörvendően vigyorog Mabelre. ’Ajjaj, ez így nem lesz jó. Ezek a végén megölik egymást’ - gondolta magában a fiú, majd úgy tett, mintha nagyon lefoglalná a mangódarabok felszúrása a villájára.

A gyümölcssaláta után furcsa módon még jégkrémet is felszolgáltak. Ami inkább fagyinak nézett ki.

- Na jó, én ezt kihagyom - mondta Briana, habár csábítóan méregette a desszertet. - Így is túl kövér vagyok.

Frank az asztalra csapta villáját. Ha valaki, hát Briana nem volt kövér. Szuper alakja volt, szexi, aranyos, nem túl magas és elragadó. Egy ideje szemet vetett rá. De még nem igazán tudta, mihez kezdjen a benne motoszkáló érzéssel. Ő és a lány pontos ellentétek voltak. Nem sokat dumáltak, de biztos nem is tudnának miről. Annyira lehetetlen, mintha két külön bolygón élnének.

Briana kérdően nézett felé a ricsaj miatt, a többiek folytatták a habzsolást.

- Nem vagy az - mondta mosolyogva Frank, Briana szemeibe nézve.

A lány mintha egy kicsit elpirult volna. - Hát kösz-mondta, majd zavartan elkezdte babrálni a fagyos édességet.

Nem sokkal később a kiadós kajálás után a délutánt tervezgették, az asztalnál viháncoltak, miközben ki-ki színes koktélt iszogatott. Carly hasát megfeküdte a sok étel. Ő volt a legvékonyabb, szégyellte is ezt, nem volt hozzászokva a lakomához. Nagyon nem tenne jót, ha most lenne rosszul. Úgy határozott, ledől az emeletén. Alighogy felállt, émelyegni kezdett, megmagyarázhatatlan dolgot érzett. Elnehezedett a teste. Mivel szegény családban nőtt fel, azóta sem lakmározik bőven, nem szokott hozzá a túlzott jóllakottság érzéséhez. Vagy ez valami más? Mikor a többiek arról beszélnek, hogy annyit ettek, hogy kipukkadnak, jólesően mondták. De Carly úgy érezte, mindjárt széthasad a feje, a testét mintha valami próbálná szétfeszíteni. Elindult a lépcsőn, a lift foglalt volt. 

 Mabel egy lifttel szállt be Mattel. Azt mondta a srácnak, megnézné a fik részét. A liftben azonban megállította a szerelvényt, így az egy helyben maradt két szint között és nem ment tovább. Ha valaki fel akar menni, majd lépcsőzik. Amúgy sem árt a kalóriaégetés a kiadós szoláltatás után. 
- Nem kedvelsz már? - kérdezte Mabel, szomorú hanggal. Talán tényleg szomorú volt.
- Miből veszed ezt? - kérdezett vissza a srác.
- Hogy velem, amióta felszálltunk a repülővel, nem is beszélsz.
- Ez hülyeség. Most is beszélgetünk.
- Nagyon vicces.
-  Nem viccnek szántam. Féltékeny vagy Trinára, mi?
-  Utálom, hogy ezt megkérdezted! És ha igen?
 - Nézd jelenleg össze vagyok zav...
- Ki ne mondd! Ki ne mondd! A filmekben is gyűlölöm ezt a mondatot! Összezavarodva, hát persze- Mabel hangja átzengett a liften. Ha a liftaknában egy hulla lenne, már felébredt volna a ricsajra. 
- Nézd, elhatározásra jutottam - próbálta mondani a szőke fi lassan - A nyaralás során dönteni fogok kettőtök között.
- Akkor úgy lenne fer, ha velem is töltenél időt- mondta immár Mabel is lassabban.
- Úgy lesz - mondta Matt, majd a tenyerét a lift falához támasztotta a vörös hajú lány válla felett, feje átszelte a köztük lévő pár centit. Előbb a lány ajkaira nézett, ő pedig Matt szemeibe, majd gyorsan elkezdtek csókolózni. Mabel a srác nyaka köré fonta karjait, teste és szemhéja elnehezedett. Lábaid a fiú dereka köré fonta, bár mozgásuk egyre csak lassult, ahogy a csókuk is. Már kifáradtak volna? Kizárt, most kezdték és nem a lassúságról híresek...De még így is elektromos szikra ment át a lány gerincén. Mattel van, nem érdekes, hogyan csinálják, ha már csak egymás mellett állnak, akkor is izgatottan feszült lesz tőle.
Matt érezte, hogy fájni kezd a feje, szemhéjait alig tudta felnyitni, mikor ajkaik szétváltak a csóktól. Nem bírta tovább elviselni a testén kívüli súlyt, így lerakta Mabelt a lift sarkába, ő maga térdre ereszkedett és a fejét a kezébe hajtotta. Mindjárt széthasad!
- Te..is érzed? -kérdezte bágyadtan a lány.
- Igen - válaszolt Matt. Feje hirtelen előreesett és ájultan dőlt előre Mabel ölébe.
A lány megpróbálta átkarolni  fiút, ha valami történik, akkor is együtt legyenek, épp mikor ujjai összeértek Matt hátán, ő is eszméletét vesztette.

'A másodikra felmegyek, elérem a szobánkat, ledőlök egy kicsit és minden rendben lesz - áltatta magát Carly. Mindig az ágyát tartotta minden elől a legfőbb menedéknek, mondjuk mikor félt a sötétben, akkor is, és most is. Az első emeleten érezte, hogy kicsúszik alóla a talaj, valami nincs rendben, de nem tudott gondolkodni, mi lehet az. Ez nem jóllakottság az biztos. Nekikezdett a második lépcsősornak, de a felénél kiesett a lába alól a talaj, nagyon megütötte magát, miközben esett lefelé. Elvesztette minden egyensúlyát, kétségbeesetten próbált a korlátba kapaszkodni, de az elmosódott fekete pacnivá vált, majd elpárolgott a képzeletében. Méreg -kavargott a szó az agyfoszlányaiban. 'Velünk úgyse történne meg. Miért pont velünk..Velünk úgyse...' Végül nem mást, csak éjsötét ködöt és semmire nem gondolt. 

Az osztály többi tagja hozzá hasonlóan nem sokkal később szintén eszméletüket vesztették a mérgezett ételtől, a legtöbben az alsó szinten feküdtek elterülve. Mások jobban megütötték magukat, de egyikük sem halt meg. Még.

A villa tulajdonosa besétált a konyhába. Martinnak hívták, szürke szemével körbepillantott. Leült egy székre, elővette szeretett kését és egy másikkal elkezdte élezni. A csiszolás vérfagyasztó hangja járta át az alsó szintet, ameddig a kompra várt, hogy elszállítsa őket egy lakatlan szigetre. A kísérlet kezdetét veszi.