Gyász
Kint újra vihar tombolt. Egy házhoz közeli dzsungeli fának az ágai állandóan az ablaküveghez értek a nagy széllökés közben. Roppant idegesítőnek hatott. Nate holttestét a barátai a kandallóban hamvasztották el. Mi mást tehettek volna? Nem volt éppen hideg, a test a biológia folyamatok következtében hamar bomlásnak indult volna, kártevőket és vadállatokat vonzott volna nem várt vendégekként.
- Ez nem helyes - mondta elszörnyedve Briana, szeme kisírt volt.
- Dehogynem. Majd állítunk neki fejfát. Mint a többieknek - mondta nagyon halk hangon Victor.
A társalgóban voltak. De senki sem társalgott. Többeknek eszébe jutottak a családtagjaik. Nate is a családtaguk volt. Sőt, Frank, Mabel és Matt is, mind egyarnátnt. És nekik is voltak hozzátartozóik. Vajon mi lehet otthon a szeretteikkel? Mit gondolnak, mi lett velük? Balesetet szenvedtek? Vagy valami rémes gyilkolós program áldozatai lettek? Biztosan sírtak. Sokat.
Jonny ikre, Jess, iszonyúan ki volt magára akadva. Ő is velük akart volna jönni, hogy együtt élje át a jelenlegi helyzetet testvérével. Érezte, hogy rossz dolog történt. Ahogy azt is, hogy a fiú él. Az ikrek érzik az ilyesmit. Brianát is hiányolta a családja, még ha tulajdonképpen elszökött előlük, akkor is. Legfőképp az apukája. Egyre többet dolgozott, hogy lefoglalja gondolatait. Jace kishúga most lett nemrég 3 éves. Ő semmit sem foghatott fel a helyzetből, miért sírt minden este a fiú egyedülálló édesanyja az ablakban. Lacey családja pénzt próbált adni a rendőrségnek és különböző nyomozóknak, hogy még többet adjanak bele a keresésbe. De valahogy sejtették, hogy nem fog jönni segítség. Nyomtalanul eltűntek. Egy idő után mindig feladták a keresést. Norah bátyja, aki sokszor bunkó volt a lánnyal és meglehetősen beképzelt is, most önbizalomhiányban szenvedett. Édesapjuk magánkívül volt és újra elkezdett alkoholizálni, nem egyszer kezet emelt már a fiúra, Jackre. Jaqueline szülei nem hitték el, hogy bármi is történt egyke lányukkal. Tagadtak. Mindent. Abba a hitbe ringatták magukat, hogy a lány még mindig nagyban koktélozik Új - Zéland mellett és épp magazinokat olvas. De valahol mélyen, egy kis részük szenvedett és tudta, mi is a valóság a kitaláció mellett, amibe ringatták magukat. Nate szülei és három testvére - Becky, Lynett és Josy a reménynek éltek ebben a pillanatban is. Kedd reggel volt náluk aznap. Tamara Wolf iskolába indította a három lányt, akik még mind általánosba jártak. A legkisebbik lány apró kezeiben még ott gőzölgött a forró kakaó a kedvenc pöttyös bögréjében. Bár anyjuk nem sokat beszélt nekik épp Nate-ről, de a legfiatalabb gyerek is 8 éves volt, így sejtettek egy-két dolgot. Elkeseredettek voltak, de minden percben azt remélték, hátha egyszer csak kinyílik az ajtó, és Nate majd kiviszi, úgy jön be rajta - ahogy eddig mindig is tette. Carly anyukája ma is megetette a lovakat. Legfőképpen Éjfélt, a lánya kedvenc lovát. Minden reggel beszélgetett az állattal pár sort. Olyanokat, hogy igen, ő is reméli, hogy Carly hamarosan visszatért, Neki is nagyon hiányzik, a jövőben majd együtt fognak lovagolni újra...Minden alkalommal elszorult a torka. Victor apja a szerelőműhelyben töltötte napja nagy részét. Bútortokon dolgozott. Nem rég kezdett el a fiával közösen egy különösen szép darabot, úgy volt, hogy együtt beszélik meg, milyen is legyen a lábazat. De Jonathan Greene kénytelen volt egyedül folytatni a munkát, elvégre annak el kellett készülnie. A hallgatásba burkolózott, úgy próbált pénzt keresni állapotos feleségének, Tessának. Rubina Stackhouse a hatalmas tükör előtt fésülte vörös, hullámos haját, Mabel szobájában. Sok időt töltött itt a lány elutazása óta. Új dolgokat vett bele és úgy kitakarított, mint életében soha. Minden reggel betért, megnézve, hogy a helyén álljanak a dolgok. Ha egyszer Mabel visszatérne, biztosan örömmel látná az új parfümöt az íróasztalon, azt a drága fajtát, amire úgy vágyott, az új könyvespolcot egy épp népszerű regény sorozataival, valamint egy fekete magassarkú csizmapárt, amire fél éve fájt a foga. Rubina elképzelte, hogy a lánya milyen kecsesen kopogna végig a folyosón, mint egy királynő. Matt apja a fiú ágyán ült, a focilabdáját pattogtatta, és közben sírt. Mi lesz, ha többet nem látja viszont a gyermekét? Anyjuk meghalt, rajtuk kívül csak a szolgálónő lakott velük a hatalmas házban. Neki csak Matt maradt. Aki sikeres futballkarrier elé nézett. Másnap, mikor a srác elutazott, érkezett egy boríték. Egy ösztöndíjjal, egy elit-gimibe, ami Matt álma volt. Camilla Davis a madarakat etette. Állatbolond fia ideszoktatta őket és azóta állandóan ott csiripeltek az ablak alatt. Nem volt szíve, hogy ne adjon nekik eleséget. Minden alkalommal, mikor megjelentek, arra gondolt, hogy Frank részeiben ugyan, de visszatért hozzá. Mintha ő róla gondoskodott volna a madarak képében... George apukája autóbalesetet szenvedett. Édesanyja minden este a kórházi ágyánál könnyesre sírta szemeit. A kómában fekvő férjét és eltűnt gyerekét gyászolta.ű
Ám mindezekről az osztálytársak semmit sem tudtak, vagy érzékeltek. Nem voltak ott, hogy segítsenek, támaszt nyújtsanak a családjuknak, nem tudtak ott lenni. Csak reménykedtek, hogy valaha még hazajuthatnak.
- Szerintetek tényleg gyilkos van a házban? - Lacey hangja pengeként hasított át a fagyos levegőn.
- Talán. El fogunk mi még tudni valaha aludni ebben az átkozott házban? - kérdezte Trina, félig meddig magától.
- Melletted legalább van valaki - mondta Jace.
Két emberrel kevesebben lettek. Vagyis valakik szobatárs nélkül maradtak - ismét.
- Senki se aludjon egyedül! - kezdte az osztály védelmezője Jaqueline - szerintem osszunk új szobatársakat azokhoz, kinek lakótársuk már...nem él.
Kialakultak az új szobarendek: Victor és Jace, George, kinek szobatársai és legjobb barátai Frank és Nate voltak, most Jonnyval került egy lakrészbe, Trina és Carly továbbra is nővérekként együtt, Valamint Jaqueline, Lacey és Briana hármasban. Utóbbi szigorúnak találta és nagyon sajnálta, hogy Norah-t szó szerint elűzték. Senki sem tudta, valójában mi is történt. Csak annyit, amennyit láttak. De ha Norah valami teljesen mást élt át? Esélyt sem adtak neki tisztáznia magát. Bár, amit tett, azt megtette...
Így telt el egy teljes nap. Gyászban. Nagy nehezen késő éjjelre mindenki elaludt. Ám mikor a (volt) osztálynak igazán össze kellett volna tartania, váratlan esemény történt. Egyikük éberen gondolkozott, majd felült ültében. Direkt megvárta, hogy szobatársa elaludjon. A többiek nem is tudták, milyen titkokat is őriz, amik épp a lelkét nyomták, de a lehető legjobban próbálta ezt az érzést minden alkalommal elnyomni. A bűntudatot. Elvégre élni akart! Ezért tette. Mert ravasz volt és ezek szerint életrevalóbb. Ezzel nyugtatta magát. Társai nem is tudták, hogy 2 év együtt tanulás, nevetés és szórakozás után most tartaniuk, sőt, egyenesen félniük kellett volna tőle. Nem igazán értette, miért pont őt választották ki az emberrablók. Azt végképp nem, mit érzett, mikor elfogadta az ajánlatot. Szabadságvágyat? Reményt? Félelmet? Mindenesetre tényleges árulóvá vált egy visszautasíthatatlan és kecsegtető ajánlat miatt.. És itt volt a házban, a barátai pedig mit sem sejtettek.
